Az alkoholok fizikai tulajdonságait a hidroxilcsoport befolyásolja, és jelentősen eltér a megfelelő szénhidrogénekétől. Az alapvető jellemzőket az alábbiakban foglaljuk össze:
1. Állapot, szag és sűrűség
Állapot: Az 1-4 szénatomot tartalmazó telített egyértékű alkoholok színtelen, illékony folyadékok; az 5-11 szénatomos alkoholok viszkózus, olajos folyadékok; a 11-nél több szénatomot tartalmazó magasabb egyértékű alkoholok szagtalan, íztelen, viaszszerű szilárd anyagok; a többértékű alkoholok (például glicerin és etilénglikol) többnyire szirupszerű anyagok.
Szag: A metanolnak, az etanolnak és a propanolnak jellegzetes alkoholos szaga van; A butanoltól az undekanolig gyakran kellemetlen szaga van.
Sűrűség: Az egyértékű zsíralkoholok sűrűsége általában kisebb, mint 1 g/cm3, és a sűrűség fokozatosan növekszik a szénatomok számával.
2. Oldhatóság
Az oldhatóság közvetlenül függ a szénatomok számától és a hidroxilcsoportok számától:
A kis szénatomszámú alifás alkoholok (3 vagy annál kevesebb szénatomot tartalmazó egyértékű alkoholok: metanol, etanol, propanol) könnyen oldódnak vízben, és vízzel bármilyen arányban elegyednek;
A butanoltól kezdve az oldhatóság fokozatosan csökken a szénszám növekedésével; a magasabb (hexadecimális vagy magasabb) alkoholok vízben szinte oldhatatlanok; az oldhatóság n-oktanoltól kezdődően nagyon gyenge lesz;
Azonos szénlánchosszúság esetén minél több hidroxilcsoport, annál nagyobb az oldhatóság-, mivel a hidroxilcsoportok hidrogénkötést képezhetnek a vízmolekulákkal, és a hidroxilcsoportok nagyobb aránya jobb oldhatóságot eredményez;
Általában minden alkohol könnyen oldódik szerves oldószerekben.
3. Olvadás- és forráspontok
Az olvadáspontot és a forráspontot a hidrogénkötések és az intermolekuláris erők egyaránt befolyásolják, világos mintázatokat követve:
A hasonló relatív molekulatömegű alkánokhoz képest az alkoholok forráspontja sokkal magasabb az alkoholmolekulák közötti hidrogénkötés miatt;
Az egyenes{0}}láncú telített egyértékű alkoholok forráspontja fokozatosan növekszik a molekulában lévő szénatomok számával; ugyanannyi szénatom esetén minél több hidroxilcsoport, annál magasabb a forráspont (a többértékű alkoholok több hidrogénkötési helyet tartalmaznak, ami még magasabb forráspontot eredményez, mint például az etilénglikol, amely eléri a 197 fokot);
Az olvadáspont általában fokozatosan növekszik a szénlánc hosszával, és csak egy kis része mutat kisebb anomáliákat a kristályszerkezetben, amelyeket középiskolai szinten nem tárnak fel mélyebben.